2.
fejezet: KÖRNYEZETPUSZTÍTÁS
Ez a fejezet annak az
állításnak az alátámasztását célozza meg, hogy az állattenyésztés, az
állathasználat elképesztő mértékben romboló hatású a környezetre, a vegán
életmód ezzel szemben egy környezetkímélő és fenntartható alternatíva.
Alfejezetink lesznek:
1.
vízhasználat
2.
termőföldhasználat
3.
erdőirtás
4.
tengerek és óceánok kipusztítása
5.
szennyvíz, tárgya
6.
üvegházhatású gázok kibocsátása
1.
Vízhasználat
Az édesvizet, amit
folyókból, tavakból és talajvízből szerzünk, a következő arányokban használjuk
fel: 10% a közösségi vízhasználat, 20% az ipari és maradék 70% a mezőgazdasági
(Hertwich, van der Voet és mts, 2010). Következésképp: bár szép dolog, ha
háztartásunkban takarékoskodunk a vízzel, például zuhanyozunk kádban fürdés
helyett vagy elzárjuk fogmosás közben a csapot, mégis a valódi eredményeket
víztakarékosság terén akkor érhetjük el, ha a mezőgazdasági vízhasználatunkat
alakítjuk át.
Négy nagyon komoly,
de egymástól független kutatóktól származó adattal szeretném érzékeltetni,
miért a vegán mezőgazdaság a megoldás kulcsa:
a)
1000 kg sertéshús előállításához a
teljes folyamatot belekalkulálva 11.345 köbméter víz felhasználása
szükségeltetik. Ezzel szemben 1000 kg növényi húskészítmény esetében ugyanez az
érték 177 köbméter (Aiking, Helms és mts, 2006).
b)
Sertés vagy csirke hús előállításkor
körülbelül 4 köbméter vizet használunk fel kilogrammonként. A különböző növényi
élelmiszerek vízigénye ezzel szemben kilogrammonként 0.1 és 2 köbméter között
mozog. Leghatékonyabb a rizs, legkevésbé hatékony a burgonya és a paradicsom
előállítása (Renault, 2003).
c)
A Nemzetközi Tejipari Szövetség a
következő adatokat tette közzé 2009-ben: 1 kilogramm tej termeléséhez 1000
liter vizet használnak fel, 1 kilogramm sajt előállítása átlagosan 5000 liter
vizet igényel, 1 kilogramm tejpor pedig 4600 liter vizet (International Dairy
Federation, 2009).
d)
Az ökológiai lábnyom mintájára
megszületett a „víz lábnyom” fogalma (Hoekstra és Chapagain, 2006), mely azt
hivatott megmutatni, hogy egy egyén milyen mértékben járul hozzá a
vízfogyasztáshoz. Egy tipikus amerikai vegyes táplálkozású személy víz lábnyoma
napi 5 köbméter, míg egy vegán étrenden élő nyugati ember vízlábnyoma csupán
2.6 köbméter naponta.
Mindezekkel azt
szerettem volna alátámasztani, hogy a tej/tojás/húsipar jelentősen hozzájárul a
világon egyre fokozódó vízhiányhoz, s a vegán étrendre való minél nagyobb
arányú áttérés erre a problémára egy hatékony, gyors, olcsó megoldás.
2.
Termőföldhasználat
A vegyes és a növényi
étrend termőföld igényével kapcsolatos adatok üzenete nagyjából megegyezik a
vízigénnyel kapcsolatos adatokéval. Ha az elején kezdted olvasni ezt a könyvet,
akkor az első fejezetben már találkoztál ezzel a témával. De kezdjük most az
elején.
A bolygón található
szárazföld 38%-a alkalmas mezőgazdálkodásra, a többit, sivatag, hegyek, városok
és jég fedi. Ez összesen majdnem 5 milliárd hektárnyi földterület. Ennek 69%-át
használjuk legelőnek, 28%-án takarmánynövényeket termesztünk, a maradékon
termelünk olyan élelmiszereket, mint az alma, a diófélék, a szőlő satöbbi. A
takarmánynövények a közhiedelemmel ellentétben emberi fogyasztásra is
alkalmasak, így az a 28% sem megy teljes egészében állateleségnek. Összesen
valójában „csupán” 80%-a a termőföldeknek az, amivel haszonállatainkat etetjük.
Ez a szám önmagában is meglepő, ám valódi abszurditását akkor érthetjük meg, ha
mellé tesszük a következő adatot: a földterület 80%-ának felhasználásával
megtermelt állati eredetű élelmiszerek a világ élelmiszerellátásban mindössze a
kalóriák 17 %-át szolgáltatják (FAOSTAT, 2008, Ramankutty, 2008). Hogy
lehetséges ez?
A magyarázat az első
fejezetben már bemutatott kalória elnyelő kifejezés ismeretével érthető meg. Az
állatok nem kalóriát termelnek, hanem kalóriát nyelnek el, méghozzá nem is
keveset. Nagyon egyszerűen fogalmazva: többet esznek, mint amennyit termelnek.
Az állati eredetű
élelmiszerek jóval több földterületet igényelnek, mint a növényi eredetűek
(Peters, Wilkins és mts, 2007). Az alábbi táblázat azt mutatja, hány
négyzetméter földterületre van szükségünk, ha az adott élelmiszerből szeretnénk
1000 kalóriát jelentő mennyiséget termelni.
|
terület igény (m2/1000kcal)
|
marhahús
|
31.2
|
baromfi
|
9.0
|
sertés
|
7.3
|
tojás
|
6.0
|
tej
|
5.0
|
olajtartalmú termések
|
3.2
|
gyümölcsök
|
2.3
|
hüvelyesek
|
2.2
|
zöldségek
|
1.7
|
gabonák
|
1.1
|
(Peters, Wilkins és
mts, 2007)
Amennyiben az
állathasználatot világszinten befejeznénk és csupán növényi étrenden élnénk,
hatalmas területeket adhatnánk vissza a vadonnak, ahol újra felcseperednének az
éghajlat stabilitása és a faji sokféleség szempontjából oly nélkülözhetetlen
erdők. Állatfajok ezrei kapnának új esélyt a túlélésre.
3.
Erdőirtás
A fentiekből jól
látható: az állattartás nagyon területigényes biznisz. Mivel a fejlődő országok
húsigénye rohamosan nő, egyre több és több területet veszünk el a vadontól,
hogy legelőt vagy takarmányültetvényt létesítsünk rajta. De nem csupán a még
több termelés a hajtóerő. Ha nem nőne a fogyasztói igény az állati eredetű
élelmiszerekre a világban, akkor is egyre több terület kell, mert mind a
legelők, mind az intenzív takarmánytermesztés kizsigereli, kimeríti a talajt.
Újabb és újabb földek kellenek.
Ebbe belegondolva
óhatatlanul azok a metaforák jutnak az ember eszébe, ahol fajunk rákos
daganatként jelenik meg a Föld felszínén. Egyre többet és többet veszünk el,
nem törődve a gazdaszervezet (jelen esetbe a bolygó) pusztulásával.
A legkirívóbb és
legfelháborítóbb példa az esőerdők letarolása és felégetése Dél-Amerikában. Az
állatok elvesztik az élőhelyüket és fajok százai halnak ki. Olyan ez, mintha a
Louvre teljes gyűjteményét dobnánk ki az ablakon. Olyasmit pusztítunk el, amit
nem lehet helyettesíteni.
Mindeközben valójában
az emberiségnek nincs szüksége még több földterületre. Sőt, kevesebb is elég.
Csak éppen úgy kell használni, hogy az hatékony legyen.
4.
Tengerek
és óceánok pusztítása
A kereskedelmi halászatban kifogott
halak 40%-át nagyüzemi állatok hízlalására használják fel.
A nagy merítőhálók szó szerint kisöprik
az óceánok fenekét, teljes egészében letarolva a hihetetlenül gazdag
élővilágot, a sok ezer egymásra épülő életformát. A halászat felelős a
halfajták 70%-ának kipusztulásáért. Kincseket pusztítottunk el és a teljes
ökológiai egyensúlyt felborítottuk.
A közel
száz országra kiterjedő Global Coral Reef Monitoring Network jelentése szerint
a korallzátonyok 20%-a már eltűnt és az elkövetkező 10-20 évben további 15%
juthat erre a sorsra.
A korallzátonyok a Föld
legváltozatosabb és legtöbb állatfajnak otthont adó élőhelyei közé tartoznak,
összesen a tengeri fajok 25%-a él itt. Emellett ők azok, akik megvédik a
tengerpartot a hullámok és a viharok pusztító erejétől is. Emellett a
halászat rendkívül kőolaj igényes iparág. Számítása válogatja, de a tengerekből
zsákmányolt élelmiszer kőolajigénye akár 100-szorosa is lehet a
növénytermesztésnek.
A fix hálós halászok egy hatalmas, de
alig látható hálót eresztenek le, majd húznak fel, s miután kiválogatták az
értékesebb halakat, visszadobják a hálót a benne maradt halakkal együtt,
sorsukra hagyva őket. Egy harmadik módszer, hogy 100 km-es távon 3000 horoggal
nyársalják fel a halakat, s lassan emelik ki a vízből, így az állatok
haláltusája órákon át tart. A halászhálók a halak mellett rengeteg vízimadarat
ejtenek foglyul és ölnek meg, olyan fajokat is beleértve, mint az albatroszok,
alkák, búvármadarak és vadkacsák.
“Ha jelen
helyzetben a partra vinnénk az összes halászhajót, a halászat akkor sem állna
le. Az Európai Unió által készített
felmérés szerint évente átlag mintegy 25ezer (!!) halászhálót hagynak el a
halászok. A legnagyobb károkat a mélyebb vizekre engedett eresztőhálók okozzák,
mivel a mély vizekben gyengébb már a hullámzás, és így éveken keresztül ott
ölheti meg a halakat ez a csapda. És sajnos ezeknek a hálóknak nem csak a halak
esnek áldozatául. Vízimadarak, tengeri emlősök ugyanolyan könnyen eshetnek
csapdába. A hálóba gabalyodott döglődő, vagy akár már elpusztult hal odacsalja
a ragadozó halakat, madarakat, melyek aztán szintén csapdába esnek” (halaszat.blog.hu)
Egy évi 300 tonnát eladó halfarm ugyanannyi szennyvizet
termel, mint egy 100 000 fős település, s ebben a szennyvízben nagy
arányban vannak jelen olyan vegyi anyagok, melyekkel a túlzsúfolt farmokon a
tömeges megbetegedést előzik meg. A halfarmok vegyszerhasználata jelentős:
antibiotikumok, növekedési hormonok, génmanipulált táp és ezzel már át is
eveztünk a következő témához…
5.
Szennyvíz, tárgya
Általános tévhit,
hogy a trágyára szükség van a mezőgazdaságban. A természetben a lebomló ürülék
valóban azt a célt szolgálja, hogy az állat részben visszaadja a talajnak, amit
elvett tőle. Jelenleg azonban egyrészt hatalmas túltermelés van trágyából és
képtelenség lenne logisztikailag azt a hatalmas mennyiséget a megfelelő helyre
elszállítani, másrészt az intenzív gazdaságokban keletkező állati ürülék
ugyanúgy tele van vegyszerekkel, antibiotikumokkal, hormonokkal, mint maga a
hús vagy tej. Vagyis minden csak nem természetes és tápláló a talajnak. A
trágya ennél fogva nem a talaj tápszere, hanem annak ellensége, beszennyezője.
Ellentétben a vegán gazdaságokban használt úgy nevezett „zöld trágyával”, ami a
2-3 féle növényt használatát jelenti, melyek a talaj termőképességét
támogatják. Ugyanígy egyre szélesebb körben válik ismertté a komposztálás
fogalma és a komposzt hatékonysága.
6.
Üvegházhatású
gázok kibocsátása
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági
Szervezete (FAO) 2006-os jelentése szerint az állattartás az üvegházhatású
gázok 18%-áért felelős. Ez 7 516 millió tonna üvegházhatású gázt
jelent, amire az alábbi tényezők összeadásával jutottak a FAO szakértői:
§ az állatállomány legeltetése
§ a takarmánytermesztéshez szükséges
erdőirtás
§ az állatállomány életben tartása
§ a végtermékek feldolgozása és
szállítása
Ám a helyzet az, hogy ez a valójában
jelentős alulbecslés. A World Watch Institute 2009-es tanulmánya szerint az
állattartás az üvegházhatású gázok minimum 51%-áért felelős. Ez 32 564
millió tonna, ami az emberi tevékenységhez köthető üvegházhatású gázok
minimum 51%-a.
Ezt azzal támasztják alá, hogy
felsorolják és kifejtik mindazon hibákat, amelyeket a FAO becslése során
elkövetett:
- figyelmen kívül hagyja az állatállomány légzését
- figyelmen kívül hagyja a földhasználatot
- alulbecsüli a metánkibocsátás értékét
- nem veszi figyelembe az állattartó ágazat jelentős (12%) növekedését, ebből fakadóan alábecsüli az állatállomány méretét
- az elemzés 1999-es és 2001-es adatokra hivatkozik
- a jelentés számos helyen Minnesota adataival dolgozik, és azokat általánosítja, noha ott jóval hatékonyabban működik az állattartás, mint a fejlődő országokban
A teljes tanulmány a pontos
számításokkal www.worldwatch.org honlapon megtekinthető. Magyarul pedig
a www.globalisfelmelegedes.info oldalon olvasható.
Üvegházhatású gázok között léteznek rövid és hosszú életidejűek. A
széndioxid körülbelül 1000 évig van jelen a légkörben, míg a metán körülbelül 8
évig. Tehát ha most csökkentjük mindkettőt, akkor a metánkibocsátás csökkentése
már egy évtizeden belül észlelhető eredményt mutat, a széndioxid pedig hosszú
távon jelent komoly eredményt. A széndioxid kibocsátást csökkentő módszerek mai
tudásunk szerint drágák és nehezen kivitelezhetőek, míg a metán kibocsátása az állati
eredetű élelmiszerek csökkentésével gyorsan és hatalmas mértékben javítja a
globális krízishelyzetet.
Az
ember okozta metán kibocsátás legnagyobb forrása az állattartás. Mi történne,
ha mindenki vegánná válna? Joop Oude Lohuis, a Hollandiai Környezetvizsgáló
Hivatal osztályvezetője szerint ebben az esetben az éghajlatváltozással
kapcsolatos céljaink 80%-ban megvalósulnának 2050-re. Nem mellékes az sem, hogy
az eddig állattartásra használt területek egy jelentős részén újra erdők
fejlődhetnének ki, újra teret engedve a természetes élővilágnak, újra jelentős
szénelnyelőként működve, visszafogva a talajeróziót és szebbé téve ezt a
bolygót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése